Melbourne 2007-04-01

Ahogy az az utóbbi években minden világverseny előtt megszokott, a melbourne-i vébére is azzal a céllal utazott ki férfivízilabda-válogatottunk, hogy még az utolsó napon is érdekelt legyen a küzdelmekben, és a legszebben csillogó éremmel térhessen haza.

A csoportkörben sikerült is bemelegítenie a Kemény-gárdának a nagyobb feladatokra, Új-Zéland és Kanada ellen csak a gólkülönbség volt kérdéses, Románia ellen pedig az is belefért, hogy akadozott a gépezet.

A negyeddöntőben a németek ellen is sok ziccert elpazaroltak a mieink, de így sem kellett lerágnia a körmét a kapitánynak, a négy között a spanyolok ellen már jóval magasabb lehetett Kemény Dénes pulzusszáma, de a csapat bizonyította, hogy nagyon tud harcolni, és hosszabbításban kicsikarta a döntőbe jutást.

A fináléban az a Horvátország várt a mieinkre, amely nagyon simán verte az elődöntőben a mindenki által a döntőbe várt szerbeket. Déli szomszédaink negyedszer jutottak el az aranyról döntő mérkőzésig egy nagy világversenyen, de eddig mindig be kellett érniük az ezüsttel, és ami növelhette az optimizmusunk, hogy a magyar válogatott egyszer sem veszített tétmérkőzésen ellenük.

Azonban, melbourne-i világbajnokság döntőjében a magyar férfivízilabda-válogatott hosszabbítás után 9-8-as vereséget szenvedett Horvátországtól, amely története során először lett vb-aranyérmes.

Magyarország - Horvátország 8-9 (2-1, 1-3, 3-1, 1-2, 1-1, 0-1) - hosszabbítás után
gólszerzők: Kiss G. 3, Varga Dániel 2, Madaras, Kásás, Szívós, illetve Markovic 2, Barac 2, Vrdoljak, Jokovic, Smodlaka, Djogas, Boskovic
emberelőnyből: 3/11, illetve 6/10
ötméteresből: 1/1, illetve 1/1

forrás: www.origo.hu