Szerelem
2007.04.01. 20:56
Ismét egy szerelemes vers...
Szerelem
Mikor már végleg lemondtam az igazi szerelemről,
akkor jött egy fiú az ismeretlenből!
Valójában nem volt ismeretlen, sőt jól ismertem,
de sokáig képesek voltunk elmenni egymás mellett.
Barátainknak köszönhetően elkezdtünk beszélgetni.
igyekeztünk egymásra odafigyelni.
Azt mindketten tudtuk: külsőre egymás ideáljai vagyunk,
de azt csak sejthettük, hogy egymás belsejével is szimpatizálni fogunk.
Egy idő elteltével sokszor mentünk kettesbe valahova,
de akkor még nem tudtam, hogy szerelmes leszek ebbe a fiúba.
Ám mikor együtt voltunk, az idő mindig elrohant fölöttünk,
ekkor rájöttünk: lángoló szerelem van köztünk!
Ezen szerelem megismerése csodálatos felfedezés,
s átélni valami emberfeletti érzés.
Itt már nemcsak puszta vonzalomról volt szó,
hanem az egymás iránti érzelmek kimeríthetetlen világáról.
Ezt a kapcsolatot mindenki ámulva figyelte,
el se hitték, hogy lehet ekkora két ember szerelme.
Mi mégis ilye fiatalon egymásba szerettünk,
s két feledhetetlen évet együtt töltöttünk.
Mindent átéltünk, amit lehetett,
milliónyi élményünk van, amit senki le nem vehet.
S bár a szerelem kihűlt mind a kettőnk részéről,
a ami napig lebeszélgetünk bármiről.
Két év alatt nagyon jól kiismertük egymást,
s még mindig meghallgatjuk a másik tanácsát.
Tiszta szívből kívánom minden embernek,
hogy ezt a lángoló, önzetlen szerelmet, legalább egyszer élje meg!
(a vers a képzelet szüleménye…)
|